© Robert Szaniszló / FPA
Mai első mérkőzés – egyértelműen, hozzáteszem – Babos Timié volt a sok lehetséges alternatíva mellett, mert akik nem tudják, azoknak elárulom, hogy a párizsi GS helyszínén 18 pálya + 9 edző pálya várja a játékosokat és az ide kilátogatókat.
Na de vissza Timihez. A magyar lány ellenfele az első kanyarban egy amerikai hölgy volt, aki 106-ik a ranglistán.
A játék elég simán indult, de látszott, hogy korán van még - 11 óra van, jelzem – és nem igazán találja egyik játékos sem a saját ritmusát. Ez látszik is a játékon, vagyis a nem játékon, ugyan is a labdamenetnek nyoma sincs és röpködnek a kettős hibák is.
Timi hamarabb kezd el magabiztosabb játékot nyújtani, ezzel kicsit kizökkenti ellenfelét, ami a mai „álmos” reggelen elég a végső győzelemhez.
Vége: Babos Timi (Hun) vs. Samantha Crawford (USa) 6/4, 6/0
Mindeközben a center pályán minden ott folytatódott Mr. „nagyon tudok szenvedni” Andy és az öreg Stepanek közt, ami tegnap este félbeszakadt. Azaz nagyon sanszos volt, hogy ha a brit fiú nem húz elő vmit nagyon sürgősen a tarsolyból, akkor indulhat is haza. Bevallom élveztem volna, ha az öreg cseh útilapút köt a hátára. Na de végül nem így lett. Izgalmas véghajrában ugyan, de Murry nyert és lehet ott a második kanyarban.
Vége: Andy Murray (GBR) (2) vs. Radek Stepanek (CZE) 3/6, 3/6, 6/0, 6/3, 7/5
Ezt követően, egy olyan srácot mentem megnézni, aki ugyan már nincs az élbolyban, de hatalmas szíve és küzdeni akarása van és nem utolsó sorban a anyum és a család nagy kedvence, a ciprusi fenegyerek: Marcos Baghdatis.
Ellenfele a luxenburgi származású Gilles Muller volt. Mondhatni a német precizitás csapott össze az érzelmi nagymesterrel. A játék bevallom, kissé várakozáson aluli volt. A ciprusi szurkolók ugyan hozták a hangulatot, de valahogy most nem volt mindenki benne a buliban. Még maga Marcos sem.
Sajnáltuk nagyon, de annak mindenképpen örült és örülünk mi is, hogy a meccset végül, ha nem is hibátlanul, de döcögősen lehozta.
Vége: Marcos Baghdatis (CYP) vs. Gilles Muller (LUX) 7/5, 6/4, 6/1
Ezt követően a Suzanne-Lenglen pályára vezetett utam, ahol egy fiatal ausztrál srácot sorsoltak össze – szerencséjére, vagy szerencsétlenségére – az első fordulóban a kilencszeres RG bajnok Nadal-al.
Maradjunk annyiban, hogy nem volt egy fikarcnyi sansza sem, és akkor finoman fogalmaztam. Egyszer maga Sam Groth – mert, hogy így hívták a srácot – ki is szólt a táborának, hogy „what else?” – azaz mi jöhet még? – na csak mert Rafa keze ott nem sült ahol, ő nem akarta, minden összejött neki, még egy totális megalázós lábközti elütés is. Kell ennél több, totális megsemmisítés.
Vége: Rafael Nadal (ESP) (4) vs. Sam Groth (AUS) 6/1, 6/1, 6/1
Mai utolsó meccsnek a hazaiak első számú játékosát tekintettem meg, azaz Jo-Wilfried Tsonga összecsapását a német Jan-Lennard Struff ellen. Itt ugyan nem volt olyan mészár szék, mint a másik pályán az előbb, azt kell, hogy mondjam a fiatal német sok borsot tört most a Jo orra alá, és biztos vagyok, benne, ha most ki is esett, sokat fogunk még hallani felőle.
Vége: Jo-Wilfried Tsonga (FRE) (6) vs Jan-Lennard Struff (GER) 6/3, 6/4, 6/4
Az önmagában már az egy örömteli dolog volt, hogy nem esett, egyszóval mindenki próbálta a jegyének megfelelő tenisz mozi csatornát élőben kihasználni a területet. Élőben :)
Holnap megint csak izgalmas napnak nézünk elébe. Mindenki feszüljön a képernyők elé és akár még láthat is. Na jó csak feszüljünk neki, drukkoljunk de persze a korábbi napok fotóit, cikket is olvassátok, nézzétek és osszátok, hogy mindenkihez eljusson. :)
Holnap is itt leszek, és Ti?