© Robert Szaniszló / FPA
És igen itt vagyunk. Nem kevés kilométer levezetését követően, - egészen pontosan 1580 KM!!! - majd szállás elfoglalása az éjszaka közepén, de megérkeztünk.
Mondtam is magamnak, hogy innen már sínen vagyunk, hisz jártam már itt párszor, tudom az utat, ismerem az ösvényeket nem lehet gond. Nem, mi…?
A fél évvel korábbi terrortámadások önmagában előidéztek egy kisebb katonai felvonulást itt a tenisz centrum környékén, arról nem is szólva, hogy reggel 9 tájékán tömegek, mi több gyerek seregek kezdtek hömpölyögni a bejárat felé, ezzel is útját állva az én „akreditációátvételi” kísérletemnek. :)
Na jó-jó tudtam, hogy ma minden őértük van, meg velük, de hogy ne jussak be a hőn áhított szentélybe azért, na de azért :)
Na jó végül is kisebb megpróbáltatásokkal együtt de azért hoztuk a kötelezőt és némi gatyaletolás után már bent is voltam a Press Centerben és birtoka vehettem a „sarkomat”, ahol dolgozni szoktam.
(Nem bünti sarok) :)
A mai napon, mint említettem rengeteg gyerek rohangált fel-alá a stadionban, már csak úgy miért is ne alapon, meg aztán voltak olyanok is, akik azért próbáltak közel férkőzni a nagyágyúkhoz, akik a mai napon szép számmal képviseltették magukat. Gondolok itt Jo-Wilfried Tsonga-ra, Victoria Azarenka-ra, az olasz csődőr Fabio Finnigni-re a spanyol matador és salakkirály Rafa Nadal-ra vagy éppen a jelenlegi világelsőre Novak Djokovic-ra.
Azért valljuk be, sokan már csak azért, hogy ezek közül valakivel egy levegőt szívjunk a fél vesénket odaadnánk, nemhogy így ilyen felállásban.
Na de szóval volt itt minden, mint a búcsúban: pantomimesek, gólyalábasok, lufifújók, csokiárusok, és persze pályán bohockodó sztárok, akik aztán készségesen állták a csemeték rohamát és rendületlenül adták az autógrammot. Ja és közben röpködtek a szelfik.
Na ez aztán az igazi 21. századi szosölteniszlife.
Köszi mindent, holnap már indul az első kanyar. Tarts velem akkor is. Folyt. köv.