© Robert Szaniszló / FPA
A kezdő 11-eket meglátva nem sokat adtam volna a döntetlenért, de a friendly jellege miatt biztos sokan játszották fix x-re. Egy-két klubcsapat a horvátok oldalán: Split, Inter, Real, Zagreb, Juventus. Amíg a mienk oldalán: Bursaspor, Al-Garafa, Brémen, Krakow, a magyar csapatokat most nem sorolnám fel, nem lebecsülve azokat. Amíg az ellenfél csatárgondok miatt állt fel egy előretolt striker-rel, nekünk ez a stratégiánk része volt. Az első félidő teljes unalomba fulladt, mintha mindkét csapat, csak le akarta volna tudni a mérkőzést.
A horvátok bomba erős bal szélükön próbálkoztak támadást vezetni. Sajnos egy beadást követően az üresen érkező Mandzukic megszerezte a vezetést. Nekünk csak egy Kleinhesler lövésre futotta, ami jócskán elkerülte a kaput. (Szünetben észrevettem a sajtósok között Farkasházy Tivadart ( Teddy-t) piros sállal a nyakában. Akár a Népstadionban is lehettünk volna, de az ma már Puskás stadion és éppen gépek bontják.)
Visszatérve a meccshez a magyar kapitány kapust cserélt és két csatárt is behozott. A középpályán Elek jobban dolgozott, és folyamatosan nyomás alatt tartottuk a horvát kaput. A 78.percben szabadrúgáshoz jutottunk, amit Dzsudzsák bevágott. Utána sem adtuk fel a támadás lehetőségét, de az eredmény nem változott.
Maga az 1-1 jónak mondható, még akkor is, ha tét meccsen simán megvertek volna. Viszont az első félidei játék nagyon kevés lesz az Eb-re...